Nagyon sok ember, aki hozzám fordul segítségért, hasonló érzésekkel küzd. Ez pedig egy egészen komoly, mély, megmerevedett lelki állapot felszínén úszó segélykiáltás, mely a lelkük legmélyebb belsejéből fakad.

Magány, elszigeteltség, kiüresedettség érzés, hiábavalóság, lemondás az élet boldogabb megéléséről.

Sokan azt hiszik, ebből nincs kiút. Ezért nem is keresnek megoldást, és belenyugszanak ebbe a nyomorúságos lelki állapotba. Pedig lehet változtatni, csak el kell határozni, hogy másképp akarom csinálni. A hogyannal pedig később kell foglalkozni. Nagyon fontos, hogy szedjük szét ezt a két kérdést, mert együtt csak tehetetlenséget és kilátástalanságot fog szülni bennünk.

Fontos, hogy megértsük egy kicsit a lelkünk anatómiáját.

Először kialakult egy énkép magunkról, és a minket körülvevő emberekről. Tudjuk, mit kell tennünk, hogy jó embereknek tartsanak minket- vagyis mi magunkat, megfeleljünk a saját és a társadalom által felállított erkölcsi, morális szabályoknak.

Aztán lassan fogy az erőnk, ezért ráerősítünk önfegyelemben, alkalmazkodó készségben, és még nagyobb lendülettel és erővel próbálunk egyre kétségbeesettebben úrrá lenni azon a belső érzésen, hogy valami végleg elromlott bennünk, és ezért önmagunkat tesszük felelőssé. Az erőnk elfogy a mindennapos önkontroll gyakorlásában, és egyre kiüresedettebben érezzük magunkat. Eltűnik a szín a személyiségünkből, és eltűnik a vágy, a szenvedély, és lassan úgy érezzük, mi magunk is semmivé foszlunk.

Ezzel még talán tudnánk együtt élni, de miközben az élet hétköznapi színterein a kiüresedés lépéseit éljük meg, addig belül elkülönül a lelkünkben egy rész, mely mintha önálló életet élne, és fokozatosan egyre nagyobb erővel próbál a felszínre tolakodni, egyre erőszakosabban követel magának figyelmet, és egyre több energiára van szükség, hogy ezt a fékevesztett fenevadat önmagunkon belül féken tartsuk, mert rettegünk attól, mi lesz, ha elszabadul.

Mert nem tudjuk, ki akar ilyen elemi erővel kiszabadulni belőlünk. Idegen, ismeretlen felbőszült fenevadnak tűnik.

Ezért egyre nagyobb erő kell ahhoz, hogy féken tudjuk tartani, miközben mosolyogva legyünk továbbra is képesek ellátni hétköznapi feladatainkat, minta mi sem történt volna eközben. Ebben a küzdelemben csupán egy vesztes lehet: TE.

Azért fogy el minden életerőd, energiád, azért fásulsz el, szürkülsz meg, azért keseredsz meg, mert ebből nincs kiút, és jól tudod, egyszer elfogy az erőd.

Miközben a legfontosabb igazság az, hogy TE magad vagy az,aki a börtönből kétségbeesetten szabadulni akarsz, mert már képtelen vagy így tovább élni.

Azért fogy el minden erőd, mert önmagad ellen küzdesz.

Állj meg, és figyelj befelé!

A lelked kétségbeesetten jelez, hogy nem jól csinálod, amit csinálsz, nem jól éled az életed, mert teljesen háttérbe szorítottad Önmagad. Persze, hogy ki akar szabadulni. Nem mélyebbre nyomni, hanem felemelkedni kell segíteni. Ehhez pedig tudomásul kell venni, hogy nem vagy jól, nem érzed jól magad az életedben, mert nem a neked megfelelő módon éled.

Kinek az elvárásainak felelsz meg?

Ki hitette el veled, hogy nem élheted meg önmagad?

Kitől tanultad, hogy értéktelen és szánalmas vagy?

Akkor miért az ő elvárásaiknak, szabályaiknak élsz?

Alakítsd ki a saját elvárásaidat, szabályaidat. Igazítsd a valódi személyiségedhez az élvárásaidat.

tiszteld meg önmagad, hogy nem teszel vele olyat, ami neki káros, vagy romboló.

Egyedül te vagy a felelős az életedért.

Igen, sok embernek voltak rémes gyermekkori emlékei. De meddig hagyjuk, hogy ezek az emlékek elvegyék tőled a felelőséget, és félelemben élj, megfelelési kényszerek közepette, és áldozatként éld meg az életet?

Mikor kezdesz élni?

Amikor azt mondod, tiszta szívből, hogy többé nem engeded, hogy a múlt árnyai irányítsák a döntéseidet. Amikor egyedül te akarsz felelőséget vállalni mindazokért a dolgokért, melyek a te életed részei.

És akkor mindent képes leszel megoldani, meggyógyítani önmagadban, a múltadban, és akkor egy boldog, teljes jövő előtt állsz.

Döntsd el, mit szeretnél, mi szolgál Téged.

A hogyan-t pedig tedd el holnapra, és ha egyedül nem boldogulsz, ne habozz segítséget kérni. Miért töltenél éveket akár egy probléma megoldásával, ha vannak olyan emberek, akik akár hetek, hónapok alatt képesek átsegíteni téged a nehézségeken.

Segítők lehetnek: kineziológus (nem mindegy, milyen fajta kineziológushoz mész), pszichológus, asztrológus, angyal terapeuta, szóval bárki, csak bízz benne és a módszerében.

Megj.: ne fordulj kineziológushoz, ha nem akarod tudni a régmúlt okait, eseményeit, melyek állapotodnak a valós kiváltó okai.

Erőt és kitartást az úthoz, amelyen jársz!